Tartalomjegyzék erről az oldalról:

Dr. Nemes Gábor írása a PAF III. Zúzott Terek című könyvből.

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

Dr. Nemes Gábor írása a PAF III. Zúzott Terek című könyvből.

Publikálva:

GESZTUS ÉS GEOMETRIA – PINTÉR ANDRÁS FERENC FESTÉSZETÉNEK KOORDINÁTÁI

Gesztus

Pintér András Ferenc (PAF) vállaltan gesztusfestő. Művei alapja a dada-szürrealista automatikus alkotás eszményéből eredő, a tudatalattit felszínre segítő, ösztönös és őszinte cselekvés, melyet a „gesztus” fogalmával ír le a szakirodalom. A PAF-i „gesztus” tökéletesen példázza Jean Miotte hipotézisét, miszerint: „A festés cselekvés, az ember belső világa által vezérelt mozgássorozat.”
PAF gesztusai erőteljesek és energikusak, drámaiak de nem teátrálisak, a nagy elődtől, Jackson Pollock-tól kölcsönözve a szavakat: „a művész a belső világot, másként szólva az energiát, a mozgást és a belső erőket fejezi ki.”
Az energia kulcsszó PAF festészetének értelmezésben, a gesztusaiból áramló képi energia a festmény terén túl is hat közegre és befogadóra egyaránt. Pontosan látja azt Ocsovai Dóra, amikor így ír: „ösztönös érzékkel képes az önmagában és saját univerzumában rejlő összes energia festészeti leképezésére.”
PAF gesztusaiban a gesztusfestés „hagyományos” technikáinak szinte teljes tárházát viszontlátjuk, a széles és lendületes ecsetvonások, a csurgatott vagy cseppentett festéknyomok, a dörzsölt és kapart felületek mindazonáltal egységes és egyedi képi világgá szilárdulnak képein.
Legújabb művein a mimetikus hagyomány még meg-megmaradt foszlányai is eltűnnek, nincsen már Panni, nincsenek kezek vagy poharak, mellek és fenekek, szürreális órák, pórázon sétáltatott keresztek… marad a festékfolt mint önmagában létező, immanens plasztikai jel, hiszen: „a művészet az művészet, és semmi egyéb, nem tárgyias, nem leképező, nem figuratív, nem ábrázoló, nem kifejező, nem szubjektív”
(Ad Reinhardt)
E mindinkább koncentrált és formanyelvében letisztuló festészet egyre közelebb kerül a művészet kortalan ideájához, Heidegger megfogalmazásában: „a művészet lényege: a létező igazságának magát-működésbe-hozó-maga megvalósító magát—művé-változtatása”
Avagy József Attila aforisztikus szavaival kifejezve: „az igazat mondd, necsak a valódit”
PAF gesztusrendszerének színbeli meghatározottságában is figyelemre méltó változások figyelhetők meg legújabb munkáiban. Természetesen mostani művei kapcsán is egyet érthetünk Bereczky Lóránddal, amikor így ír: „És a színek! Pintér András Ferenc művészetének egyik domináns jellemzője a színek szakmai és szellemi jelenlétének telitalálata.”
A korábbi festmények színvilágához mérten jóval redukáltabb kolorittal festi meg legújabb képeit. Majdhogy eltűnnek vagy alárendelt szerepbe kényszerülnek a kékek, lilák és türkizek, a vörös és fekete vérittas ős drámáját intellektuálisan hűvös acélszürkék, józan és földszagú barnák egymással, vagy metsző sárgával vívott csatái váltják. Egyszersmind megállapítható, hogy a gesztus koncentrációja a szín koncentrációjával is párosul e legújabb munkákon; mintha egyfajta értékdús monokromitás kikötője felé hajózna a PAF-i gesztusvilág.

Geometria

Pusztán a gesztus, mint individuális és ösztönös festői aktus irányából vizsgálva PAF mostani munkáit bizony csak hiányos és egyoldalú eredményt kaphatunk.
Ha a modern művészet „dionüszoszi” oldalát már-már modellszerűen az expresszív absztrakt irányzat példázza, akkor bizton állítható, hogy az „apollói” elem leginkább a konstruktív, geométer alapú megközelítési módokban keresendő. Neoplaszticizmus, szuprematizmus, konstruktivizmus mind-mind egyszerű geometriai formákkal létrehozott képi arányrendszerek matematikai összhangjában és összhangzatában véli a zeneiség abszolút művészi ideáját felfedezni, az ész alkotta rend szépségét hirdetve, mely a világ káoszában kíván utat mutatni az eszményi szépség eléréséhez. E törekvést híven kifejezik Mies van der Rohe szavai: „A hosszú útnak, amely az anyagtól a rendeltetésén át a formáig vezet, csak egy értelme van: rendet teremteni napjaink összevisszaságában… Minden tárgynak azt akarjuk megadni, ami lényegének felel meg. Ezt oly tökéletesen kívánjuk elvégezni, hogy alkotásunk belülről kezdjen ragyogni.”
A konstruktív alkotói módszer az alkotás folyamatának tudatos, értelem vezérelte oldalát hangsúlyozza: „A négyzet nem tudatalatti forma. Az intuitív értelem teremtménye. Az új művészet arca ő. A négyzet élő, királyi gyermek. A művészetben a tiszta teremtés első lépése. A négyzet előtt csak naiv deformációk léteztek, és másolatok a természet után.” írja erről Kazimir Malevics.
PAF korábbi művein is fedezhettünk fel geometrizált elemeket, a 2013-as Gesture című képének vázkockái, vagy a szintén 2013-as Hidden Time és a 2012-es Lili című képeken megjelenő kör-óramotívumok a szabad gesztus és kötött geometrikus formai korai kontrapunktális szerkesztésmódjaként is értelmezhetőek.
Mostani festményein ugyanakkor a konstruktív forma már meghatározó képi elemmé válik, a gesztussal egyenrangú plasztikai jellé: megjelenik és egyre hangsúlyosabbá válik az egyenes kontúr, mint festékfelületi határ – példa rá a Between sorozat -, a képeken immáron éles vonalak futnak, irányokat jelölve, konstruálva mindazonáltal dekonstruálva is a képi geometriát. (Tension-sorozat) A Gold Cube aranyban csillogó kockája ugyan még axonometrikus térillúzió lenyomata, de hamarosan már csak síkká és négyzetté redukálódik e látszati valóság (Silver Hole, Vertical I.)
PAF festői nyitásában a geometria felé tapintható a Piet Mondrian-i törekvés: „Mit akarok kifejezni a munkáimmal? Csak azt, amire minden művész törekszik: vonalak, színek és síkok egyensúlya révén teremtett harmóniát. Azt viszont a legtisztábban és legerőteljesebben.”
PAF eleddig szabadon fröccsenő, eruptív gesztusai a geometria szorításában élnek tovább legújabb munkáin; és éppen ez ellentétes, egymásnak feszülő akarat válik az új drámaiság legfőbb hordozójává a képeken. E drámaiság a korábbi műveihez mérve fojtott és jóval látensebb; ez teszi mégis izgalmassá és fenyegetően vonzóvá. Ha korábbi festményeit jellemezhetjük a vulkán erejével és érezhetjük tűzben fortyogó világok izzó és lázas lenyomataiként, akkor e mostani képek inkább fagyott planéták sejtelmes és hátborzongató világa – nem véletlen a Cosmical vagy Outer Space címadás! – melyben a jeges felszín ős tektonikák bármikor robbanni képes erejét csak ideig-óráig őrzi hűvös, de feszült nyugalomban.
PAF képein érdemes nyomon követnünk a térbeliség különös színeváltozásait. Korábbi festményein még rendre megjelentek a látszat – perspektíva szabályait követő, illúzionisztikus térbeni elemek: testek és testrészek, kockák és poharak a három dimenziós valóság érzetét keltették. Legújabb képein a térbeliség illúziója eltűnik, de ami marad: a térbeliség maga. Értve ezalatt a kép felületén a csomósodó festék rögök formálta finom plaszticitást, és azt, hogy a festmény nem fejeződik be a táblakép megszokott kontúrjai között: a vakkeret oldalsó felületén folytatódva maga is három dimenziós objektté válik. A képeken megjelenő síkok és irányok maguk is új és új tereket indukálnak, érzelmi tereket, René Bergert idézve: „A tér érzése tehát nem csupán a tárgyilagos észleléshez kötődik, hanem az érzelmi motívumokhoz is.”
Az időnek is különleges szerep jut PAF festményein: eltérő és egymásra rakódott időrétegek nyitják a kép idejét egyszerre messzi múlt és korláttalan jövő felé. Mintha e különös planéta felszínek évmilliárdos fejlődéstörténetét látnánk; ősi alakzatok – talán fosszíliák? – új és régi fagyások, homokká porladó majd újra termő kövek végtelen körforgását…

A fenti gondolatokat összegezve és a műveket értékelve bizton állítható, hogy PAF képeinek szuverén szubjektivitása megfelel Schlegel, a jó művészettel szemben felállított követelményének: „lényegszerűen individuálisan érvényes és mégis szükségszerűen igaz”
Hogy PAF festészetének gesztus-geometria koordináta-rendszerében további ordináta vagy abszcissza irányú elmozdulások várhatók, netán maga a rendszer is paradigmatikusan megváltozik, azt az elemző nem láthatja, de kíváncsian várja, ugyanakkor az eddigi teljesítmény alapján biztos lehet benne, hogy amint azt Borsos Mihály írja: „PAF festőművész pályája minden szépségét és krízisét megélve fest és fest…Szándéka a képalkotás.”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

19 − five =

Visszaugrás a navigációhoz